ígéret szép szó... :)

mivel kimaradt nagyságrendileg 3 hónap szöveges bejegyzés nélkül, gyakorlatilag bármit írhatok, annyi újdonság történt velünk.. és mivel ez valóban sok történés, esélytelen teljes képet adni, így hát íme néhány mozaikdarabka, hogy mi a helyzet mostanában Bendegúzzal...

Szülőnek lenni nem egyszerű feladat, például folyamatosan ingázik az ember a szőrősszívű, kemény szigorú szülő és a gyerekétől padlót fogó neki mindent megadó, világot körülötte forgató szülői szerep között.. íme két példa minderről: 

Mozaik 1)

* mindig tudja, kivel, meddig mehet el: esténként van egy meghatározott rituálé, ahogy fürdik, felöltözik, lefektetjük. Ennek a folyamatnak az a vége, hogy Apa beviszi a gyerekszobába, elénekli neki a Holdat (Reszket a tó a Hold vízén...) a fotelben, majd beteszi az ágyba. Ezután Bebe közli: "-Beszélgetünk,... kik szeretnek..." ez azt takarja, hogy szépen elsorolom, hogy kik szeretik Őt (mindenki, akit ismer :) majd jóéjszakát, és Apa kimegy... kisvártatva nyöszörgés hallatszik a csukott ajtó mögül: "-Apa utoljára a.... Holdat!!" ugyanis Bendegúz nagyon pontosan ismeri az "utoljára" szó értelmét: ha kimondjuk, utána van még +1 lehetőség.. és él is vele! :)

Apa bemegy, "Eléneklem, de akkor utoljára, és utána alszol!!" "-..utána alszom!" jön a válasz, de nevetve :) mert a kis trükkös krapek nyert egy csatát, Apa bejött megint.. :)) és Bebe pontosan tudja, hogy utána még van a repertoárban trükkje hogy hogyan tudja elodázni az alvást...

Apa énekel, kimegy, ismét kicsit csönd van, Fifikás Bendegúz pontosan tudja, hogy Apánál ennyi volt a muníció, az utoljára Apánál tényleg utoljára.. ezért kisvártatva a következőket hallani kis vékony hangon az ajtó mögül: "-....Anya, gyere be!!!... Anya, számoljunk!!" ugyanis Anya ilyenkor még "befűzhető" egy bemenetelre, és 1-től 10-ig számolva simogatja a kiságyban Bendegúz tenyerét... amit a mi kis Törpeterroristánk pontosan tud és ki is használ... :))

Mozaik 2)

* kedden este nem voltam itthon..  munkám egy része Békéscsabával kapcsolatos, gyakran utazom oda, így kedd reggel miközben pakoltam a bőröndöt, megsimogattam Bebe buksiját: Apa megy Békéscsabára, viselkedj rendesen, holnap jövök... aznap délután Mamáéknál volt Bebe Diósdon.. játszott, cumózott a kismotorján, pakolgatott a szőnyegen, egyszercsak minden átmenet nélkül megszólalt: "-...Apa, gyere haza Békéccsabáról!!"

Én elolvadtam mikor elmondták, hogy mit mondott.. legszívesebben mindent félredobtam volna, hogy rohanjak ezért a kis csöppségért, aki ennyire őszintén és szívből jövően tud ragaszkodni... hogy lehetek ekkora önző egy dög, hogy holmi munka miatt vagy 200 kilométerre vagyok tőle...???

:)

(folyt köv...)

Kun "Bebito" Bendegúz 2 azaz kettő éves lett...

Boldog Születésnapot Kisfiam!

Anya, Apa

PS: Majd holnap bővebben, most prezentációt kell csinálnom, jajdejó

Mivel cca 1 hónapja nem írtam, esélytelen mindenről beszámolni ami az elmúlt időben történt, így a legjobb ami tehető, az hogy írom ami, és ahogy az eszembejut (nem mintha máskor ez máshogy lenne :))

A legszembetűnőbb változás, hogy Bebe (vagy ahogy saját magát hívja: Bebito ;) az elmúlt kb 3-4 hétben napról napra nagyobb szókincssel rendelkezik, mit rendelkezik: ragoz! Már nem csak Honda, hanem Hondába, Hondához, Hondát, stb.. mondunk neki valamit, szinte azonnal visszaismétli, így valóban interaktív a párbeszéd, és ami a lényeg: a végeredmény az, hogy Bebe szemlátomást egyre érthetőbben kommunikál, ragozva kér és követel, ami lássuk be: igazán hatékonyabb módszer a szimpla uuu,ööö,áááá és társainál.. :))

Azt, hogy fizikailag is nő onnan is észre lehet venni, hogy korábban még csak épphogy lekapcsolni tudta ránk a WC lámpakapcsolót... aztán fel is, ami azért jó, mert szórakoztatásunkra fel-le kapcsolgatta... és mostanában már a kilincse(ke)t is feléri, ami azért jó, mert nincs számára csukott ajtó többet..

Ami a távolságokat, mint üveggolyót illeti: nos, megkapta: :) gyakorlatilag az összes korábbi Törpebiztos helyet eléri, feléri, felnyújtózza: a konyhapultról leemeli a bögrét, a fürdőszoba pultról Apa borotváját (és húzza az arcán, pont úgyminta nagyok), a párkányról a mobilokat és az autók slusszkulcsait..

Apropó: autók! Ha valamiben szpesiálisan kitűnik már most az érdeklődése, az a csillapíthatatlan autó-mánia... Gyakorlatilag az összes elterjedt autómárka jelét felismeri, akár rajzként, mórickaábrán is... ha megbeszéljük vele, hogy holnap megy a bölcsibe, az első reakciója az, hogy találgatja: Hondával? Forddal? ha Apa hazajön, és meglátja, akkor a beazonosítást követő mutogatás: "Apa!" után az első interakció azonnal: a "Fordkulcs!" követelése... ha sír valamiért, akkor 90%-ban amiatt neheztel, hogy a) nem mentünk ki az autóhoz, b) nem volt nyitva az autó c) ki kellett szállni az autóból... szóval ebből a gyerekből vmi autóközeli hobbi vagy munka kinéz... remélem Lamborghiniket fog mondjuk tesztelni... (persze kizárólag lakott területen belül, max 50 km/h-s tempó mellett, becsatolt biztonsági övvel és kispárnával a feje mögött, az italhűtőben nem túl hideg rostos üdítővel, esetleg Kubu-val, és a kis feje minimum 50-es faktorú napvédő krémmel lenne bekenve, hogy nehogy megégesse magát a napfénytetőn keresztül... ) (húh de nehéz elképzelni a kisfiamat felnőtt módra... jáááj... :)))

Végül egy kis szösszenet a múltkori márka-felismeréshez: ugye foci EB volt, Bebe is nézte Apáékkal a meccseket (már amennyire lekötötte ez az összevissza mozgás a zöld színű talajon..) szóval hogy mire is lehet figyelni egy meccsen: miközben mi a játékosok és a labda egymáshoz való viszonyát szemléltük, Bebe sokkal nagyobb látószögben figyelte a képernyőt, mint később kiderült.. Egyik reklámblokkban feltűnt ugyanis a jól ismert kisüveges Coca-Cola sziluettje, mire Törpe: "a koka!!" és kicsit később: "a fociii!!!" ... (megfejtés: az EB alatt igen sokszor feltűnt a képernyőn a játéktér szélén lévő reklámtáblákon a Coca-Cola felirat... és Bendegúz, aki még két éves sincsen, valóra váltotta a marketingesek nagy vágyát: pillanatok alatt asszociált a Coca Cola termék reklámja kapcsán a foci EB-n látott reklámtáblákra, összekapcsolván ezzel a focit és a Coca Cola márkát: lám, működik már ilyen kortól kezdve is az a fránya marketinges-reklámos tömegmanipuláció... )

Ma reggel kaptam egy SMS-t Pozsgai Anditól:

"Követelem hogy frissüljön a blog :)"

...úgyhogy nincs más lehetőségem, frissítenem KELL :)) este kikerül végre valami új infó, addig az -Andihoz hasonlóan (érthetően :) türelmetlen olvasói közönségtől kérem a szíves megértést.. ;)

Olyan régóta nem jelentkeztem, hogy szinte azt sem tudom honnan kezdjem..

Egy biztos: annyira rohamosan fejlődik a Törpe napról napra, hogy mindennapra lehetne egy új történést feljegyezni... Kezdjük pld ott, hogy Bendegúz „új neve": Bebe!!! A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Bendegúznak nagyon sok beceneve lett az elmúlt egy és ¾ évben,volt köztük több olyan is, amire elég furcsán néztek ránk az utcán :) de mi (a család összes tagja) nagyon jól tudtuk kiről van szó.. de ahogy egyre többször hallotta pld Szanditól, hogy „-A Beee!!" Törpe is egyre gyakrabban mondta magáról, hogy a Be!! A Be!!  Ami előbb-utóbb átment a Be-be! összevonásba, szóval Bendegúz önként választott beceneve a Bebe lett... ;)

Ez egyben az egyik nagyon fontos fejlődési irány mostanában: hihhhhetetlenül gyorsan tanulja a szavak -elejét, és érti a mondatokban rejlő szavak összefüggéseit is... Példák:

* Korábban a szavak elejét tudta csak visszaismételni és memorizálni, de már képes akár 3 szótagból álló szavakat is előadni: az első ilyen az egyik bábujának a neve, a Bó-bi-ta volt, amit követett a Ben-di-ke (azaz saját maga :) illetve most már a Hin-tő-po is! :))

* A konyhában a sütő elején van néhány gomb és egy elektronikus kijelző, amin pld egy órát szimbolizáló piktogram is látszik. A múltkor Szilvivel voltak a konyhában, mikor Bebe egyszercsak elkezdte a sütőre mutogatva mondani: a Ma! A Ma! Szilvi előszőr nem értette, míg meg nem nézte kicsit más szemmel, mire mutogat a Törpe: az előbb említett órajel ui. ha jobban megnézzük pont olyan, mint a Mazda autómárka jele..

* Nemrégen átugrottak hozzánk Diósdi Mama és Papa azzal a felkiáltással, hogy gyere Bebe, megyünk világgá!! (kirándulni Szentendrére) a Törpe persze azonnal belelkesedett a lelkes nagyszülőktől, így egyfolytában mondogatta: a Vi! A Vi!... eltelt azóta pár nap, mikor kérdezgettük tőle: milyen autója van Apának? A Fo! (Ford) És Anyának? A Ho! (Honda) És Ákosnak? O! (Opel) És a Mamáéknak? A Vi! :)) sőt: minden bordó autót Vi-nek hív, emlékezve arra, hogy a mamáék bordó autójával mentek világgá.. J

Ja és hogy el ne felejtsem megemlíteni: Bendegúz bölcsibe szoktatáson volt a héten... Egyelőre nem állandóan és nem minden nap fog majd járni, hanem délelőttönként néhány órát, aztán majd meglátjuk.. Nagy esemény ez mindenki életében, leginkább persze majd Bebének lesz ez igazán új dolog, ha a beszoktató hét után eljön az a pillanat, hogy már Anya nélkül lesz ott a bölcsiben... Reméljük minden rendben lesz.. elsőre bejött neki a bölcsi (a Bö) ahol gyerekek van (Ggye) és ahol Magdni néninek úgy köszön, hogy: Szi-ja! ;)

Mikor legelőszőr, sőt inkább nulladik alkalommal vittük a bölcsibe, azaz egyik délután előszőr megnéztük mi is, hogy hova járna Törpe, már csak néhány gyerek volt ott, akikért még nem érkeztek meg a szülők, nagyon érdeklődő volt, ment a többi gyerekkel együtt a kis kerti házikóba, nyitogatta az ajtót, csukogatta a spalettákat, csak néha jött oda hozzánk, akik egy kis kerti padon figyeltük egyszem elsőszülött kisfiunkat, ahogy felfedezi a bölcsit.. Örömmel vegyes szomorúság ez, mert nyilván ez az élet rendje, sőt, ezért is kezdjük el ezt a bölcsi dolgot, hogy (gyerekek) közösségébe kerüljön, így sok-sok új dolgot tud majd elsajátítani, de ez egyben azt is jelenti, hogy elkezdődik az az időszak is, hogy hosszabb-rövidebb ideig, de már nem csak a mi (szülők ill nagyszülők) kontrollunk alatt lesz Bebe élete, nem lesz rajta folyamatosan a mi vigyázó szemünk..

...és meg fog tapasztalni sok új érzést, amik majd jól beépülnek a kis személyiségébe, közte néhány negatívat is: pld a szülők hiányát (bárcsak minden gond nélkül elfogadná, hogy nem vagyunk mindig mellette) és sajnos az erőszakot is: erre már van két eklatáns példánk is: a már emlegetett nulladik napon is megpróbálta egy kislány többször is fellökni „az új fiút", Bebe nem értette, miért csinálják ezt vele: nem sírt, nem szaladt oda hozzánk, csak próbálta kikerülni a kis... gonoszkodót.. Ugyanennek a kislánynak pár nappal később már „normál" délelőtti bölcsizés alatt aztán sikerült egy óvatlan pillanatban a kis házikóban egy nagyot belekarmolnia Bebe arcába... No akkor már volt sírás is.. (ilyenkor tudna a szülő igazán anyatigisként viselkedve védelmezni, ha nem disztingválna az ember, ugye...) Szóval lesznek még ilyen negatív érzések, és remélhetőleg sokkal több pozitív is: mindenesetre a Nagyfiúnknak valóban egyre nagyosabb dolgai vannak..

...Az egész úgy kezdődött, hogy Bendegúznak egyik reggel hőemelkedése volt...

Mivel Törpének eddig csak akkor volt ilyen, mikor épp jött a foga, de ez most kizárható volt, mivelhogy nem volt duzzadt az ínye, szóval szép lassan a nap végére megbizonyosodtunk róla: egyszem gyermekünk megbetegedett...

Sosem volt még ilyenbe´részünk így Bendegúznak sem volt, kissé csodálkozott is a kérdésen, mikor forró homlokára téve a kezünket: "-Törpi nem vagy lázas?" "–Nnnem-nneem!!" volt a válasz..Szóval csak kis láz, néhány napig esténként elég magas (no azért kezdő szülőként nem javaslom átélni azt, amikor a gyermek előszőr lázas, mondjuk éjszaka felsír, mikor bemegyünk érte, tűzforró a teste és csak bőg, akkor is mikor miután 39,5 fokot mért a családi egészségkontroll team, és langyos vízbe raktuk amit hűtöttünk folyamatosan miközben ez a kis drága asse tudta hol van, mi van vele, csak zokogott folyamatosan) majd utána pár napig apró pöttyök az egész testén. Ja meg közben egész napközben alig találja a helyét, még játszani sem játszik, csak csimpaszkodik felfele, meg naponta egy helyett két alkalommal is elszunyókál, annyira levert, szóval látszik, hogy megdolgozik ez a kis immunrendszer.

A doki bácsi szerint meg persze torokgyulladás volt és antibiotikumot írt és adtunk is, de az volt a legdühítőbb, hogy közben meg mi végig sejtettük, hogy ez az ún. 3 napos láz lesz és úgy néz ki az is volt...(a düh az így minden bizonnyal felesleges antibiotikumnak szól)

Anyukám (Ercsinagyi) azt mondta, hogy én kb két éves koromban, egy hosszabb betegség miatti otthontartózkodás után romlottam el (= onnantól kezdve nem voltam hajlandó külön aludni, stb) No úgy látszik kísért a múlt, Bendegúz ui a betegsége óta mintha ki lenne cserélve néhány dologban:

Eddig a délutáni alvás kisebb-nagyobb zökkenőkkel, szépen ment: még Diósdon és Ercsiben is meg lehetett győzni ennek szükségszerűségéről és vidám boldogan ébredt fel a kb 1,5-2 órás szunya után. MOST azonban neeem így megy ám! Komoly csatákat kell vívni egy-egy lerakás előtt, a fizikai erő bevetése (úgyis beteszlek az ágyba) az egyik, és apszichikai hadviselés eszközeinek elővétele (hosszú, kitartó zokogás Anyyaaaa!! Appaaaaa!! sikolyokkal megszakítva) a másik oldalon... és egyelőre kb döntetlen az állás, mert majdnem minden másnap sikerül kibumlizni akár órákon keresztül tartó aktivitással hogy végülis nem alszik napközben egy cseppet sem, csak este..

Folyamatosan belénk csimpaszkodik, nem akar külön lenni, pláne az a nem jó, ha nem vagyunk vele mind a ketten 100%-osan egész nap

Folytatva a dumálós témát: Bendegúz az elmúlt napokban újabb fejlődési pontra ért: már nem csak érti, és visszajelzi, vagy magától kifejezve jelzi beszéddel ha számára vmi ismert dolgot lát, hanem azt is jelzi, ha hiányzik neki vmi, vagy vki... Jó, például azt már egy ideje az "ii...iii" közléstechnikával eddig is tudatta, ha szomjas, és inni szeretne, de most hogy két napot Ercsiben volt a Nagyiéknál, egyre gyakrabban mondta magától hogy "Anya" és "Apa", sőt, mióta ismét együtt a háromfős családunk minden nap rengetegszer elismétli kérdésként, ha egyikünket nem látja, hogy merre is van az adott szülő? Ha például Anya a bejárati ajtót kinyitva kinéz délután, Bendegúz még percekig vár az előszoba ajtó előtt, és azt hajtogatja: "Apa?", "Apa?"

(Apa persze ilyenkor rohan haza és szétnyunyorgatja ezt kis Törpét.. :)

Bendegúz egyre többet kommunikál, pontosabban egyre több kompatibilitást lehet felfedezni a halandzsanyelv és a külvilági nyelv között... A szavak elejét ismétlős tanulás megy neki, mégpedig úgy, hogy elé rak egy "a" hangot is, így lesz a motor: "a mo", a tálka: "a tá", a kölesgolyó, azaz a golyó: "a go" a Bendegúz pedig "a Be". Ez utóbbi azért speciális, mert Szandi-t is "a Be"-nek hívja ui. Szandi olyan sokszor mondta neki, ha meglátta hogy "a Be!" hogy Bendegúz is eltanulta, és gyakori látvány, mikor mondjuk Szandiék a szembeszomszédban állnak a bejárati ajtóban, Szandi meglátja Bendegúzt, mire mutogatva jelzi: "a Be! a Bee!!" mire Törpe is megörül neki, Ő is mondja neki: "a Be! a Bee!!!" :) szóval azért nem tökéletes még minden, de az is lehet hogy mi vagyunk maradiak, és nem vágjuk kapásból a törpék egymás közötti szlengjét :)

Az első igazi szava az "autó" volt, ez volt az, amit több különböző szótagból ki tudott rakni (nem számítva az egyszerűbb "apppa", "annnya" stb. szavakat. A második ilyen pedig a "hopppá!" ezt is mondogatja rendesen, pld a reggeli agytornán ui. reggelente mikor felébred és áthozzuk a franciaágyba egy kicsit még nyújtózkodni, a takaróját ("akka") gyömöszölve közben, rendszeresen kikérdezzük a fenti tudományát hogy még friss aggyal ráerősítsünk mindenre, amit Bendegúz minden egyes felismert és kimondott szó után boldog mosollyal teljesít is, szóval nálunk így indul vidáman a nap ;)

Miközben azt már régóta tudjuk, hogy szinte mindent megért, amióta beszélni is egyre többet próbál, azóta arra is el kell kezdenünk figyelni, hogy mit mondunk előtte.. Egy apró történet: Anyával épp a konyhában beszélgettünk, mégpedig arról, hogy Diósdon hogy ette aznap a Túró Rudit, mire Törpe, aki közben a nappaliban a kismotorján ülve cumózott, egyszerre csak rákezdte: "a tú! a tú!" Mi meg Anyával összenéztünk azonnal:

Apa: -Te jó ég! Hihhetetlen hogy egyből vágta! Adjunk neki rudit!

Anya: -Óóó, pont nincs itthon!

(Bendegúz továbbra is a nappaliban: -A tú! A tú!!!)

Apa: -Biztos nincs, egy sem?

Anya: -Nincs, tuti, tegnap megette az utolsót is...

(Bendegúz a háttérben): -A tú!! A tú!!!) 

Apa: Most mi legyen? (sóhajt, aztán) Törpe, kérsz egy kis golyót? (és odamegy a konyhapulthoz, elővesz néhány db. kölesgolyót)

Bendegúz: a go!! a go!!!

:)) hát így megy a szülői nevelés kommunikációja mostanság nálunk... :)

Szituáció: Apa még dolgozik, vagy csak szimplán nincs otthon.. 

Kérdés: Milyen eszközzel tudja rávenni Anya Apát, hogy mihamarabb jöjjön haza?

Válasz: Anya MMS-t küld Apának :)

Frissítésre került a jobb oldali "Őket olvasom" linklista, mégpedig a következő babablogokkal:

• Duhajék képtára, főszerepben Hajdu Csongor
• Daneshgar Zita kisfia, Milu mindennapjairól 
• Kósa Sidi Virginia keresztfia, Bálint képei

s végül egy (dupla :) örömhír: március 18-án megszületett Konkoly Borbála (2,3 kg) és Konkoly Csongor (2,4 kg), Konkoly Mikiék ikrei, úgyhogy a gratuláció mellé kívánunk nekik dupla kitartást, dupla adag pelust, és dupla örömöt!!! :) hiába, a Money+ hozamszintje nagyon jól alakul mostanában.. ;)

KUNGratulations,

Bendegúz, Anya, Apa

Tanítják azt marketing órákon, hogy a márkázás, azaz a termékek, szolgáltatások "felruházása" többletértékekkel, arculattal, stb. bizony megéri azoknak, akik így próbálják eladni az árujukat, mert az emberek hajlandóak többet adni amúgy ugyanolyan minőségű termékért, pusztán azért, mert a márka neve miatt jobban bíznak benne, vagy jobban érzik magukat ettől a választástól, stb. (ha a világon az összes McDonalds étterem leégne egyszerre, a bankok akkor is hiteleznének a Mekinek, mert a márka értéke akkora, hogy simán lehetne bízni az újrakezdésben)

De hogy jön ez ide a Bendegúz blogba? Nos: azt már eddig is megfigyelhettük pld hogy kisTörpénk pont ellentétes amplitúdóban nézi a TV-t, Ő akkor rohan a készülék elé, mikor felhangzik a reklám szignál, és akkor hagyja abba a cumózva, mikor megjelenik a "következő műsorunkat..." beharangozó etüd. Nemrégen viszont meglepődve láttuk, hogy az egyik reklám után bőszen elkezdte mutogatva mondogatni: "Pááá!! Pááá!!!" Gondoltuk integet valakinek vagy valaminek, jött a szülői megerősítés (visszacsatolós nevelés): "Pá-Pá!! Pá-pá!!". Aztán kicsivel később az egyik reklám szóróújságra mutogatott és arra mondta: "Pááá!! Pááá!!!" Ekkor egymásra néztünk Anyával némileg értetlenkedve: miről beszél ez a gyerek? Nem jöttünk rá, egészen addig míg másnap éppen Diósdon mentünk keresztül, és elmentünk a Törpe által amúgy nagyon favorizált Interspar mellett, és felhangzott megint a "Pááá!! Pááá!!!" no ekkor jöttünk rá, hogy a TV-ben a Spar, Interspar reklám után mondta ugyanezt, az akciós újság pedig szintén a Spar szóróanyaga volt.. :) szóval ez a nem semmi: egy 1,5 éves gyereknél ilyen márkaasszociációt kialakítani: azt gondolom ez minden marketinges álma.. :))

Kun Bendegúz Úr 1,5 év elteltével megkapta első szőnyegét..

 ..és örült vala...:)

Gondoltam mesélhetnék kicsit a "nehezebb napokról" :) vagy órákról vagy percekről így a huzatos 7vége után... Bendegúzt is megviselte ez a viharos időjárás, mi meg ugye ebből fakadóan megviseltük Bendegúzt, szóval remek alkalom szóba hozni egy kicsit a gyermekünk nevelésének kisebb-nagyobb nehézségeit is (mer azé van azis :)

Konkrétan a hétvégén a nemalvás tette be a kaput Törpénél, egészen pontosan szombaton a bolondszél idő miatt 1 órát aludt csak délután a szokásos 2-2,5-3- helyett, így emiatt is nehezen ment az elalvás, és mostanában amúgy is fel szokott riadni éjszaka, persze hogy most se hagyta ki ezt a szokását... vasárnap meg mivel a Grand Grandparents Tour :) szerint Bp-Ercsi-Diósd-Bp útvonalon közlekedtünk napközben ezért kedvenc Lubicunk csak az autósülésben bírt szenderegni egy cseppet (ezt a 2* fél órát Apa felügyelte az autóban, közben okosan már notebook-al felszerelkezve, hogy nehogy inaktívan teljen egy órája ;) pedig ekkor már valszeg indokolt volt nála amúgy élettanilag egy kiadósabb délutáni szunya, így Ercsiben is nyűgös volt már, de Diósdon a délután vége felé meg igazán erős nyűghulláma kerekedett, gyakorlatilag kézben tartva is csak sírt, semmi sem volt jó, mintha nem is a mi Bendink lenne... később szerencsére átesett a holtponton, és átvészelte a lefektetésig tartó időt, de megállapítottuk: egy rövid délutáni alvásblokkos nap után lehetőleg nem egrecíroztatjuk nagyon Őkelmét, ui. ez így könnyen visszafele sülhet el..

Aztán itt vannak még amúgy a címben említett kedvenc állapotaink: A Gombszem effektusról már korábban írtam, mostanában ismét elő szokott fordulni, hogy hajnalban Törpe mint aki kicsattan az ébrenléttől teljes boldogságban nézelődik, dumál, mutogat, magyaráz, gyakorlatilag egyáltalán nem zavarja hogy két elgyötört felnőtt test fekszik a környezetében, Ő láthatóan prímán szórakozik és szórakoztat is.. :)

Az Üveghang igazából egy emberi fül számára még éppen (de akkor ráadásul elég dobhártyaszaggatóan) hallható decibeltartományban helyezkedik el, és a következők szerint fordul elő a természetben:

1. Bendegúz valami érdekeset / neki tetszőt / éneklést, dallamot, táncot, mindezeket vegyesen hall
2. Tapsolni kezd, kezeit a feje fölé emelve, szája nevetésre húzódik... :))
3. Elkezd a nevetésből sikítás lenni, kezei maga elé engedve, megállnak a taps közben, és két tenyere egymással szemben, előre tartva helyezkedik el...
4. A sikítás hangereje és hangmagassága egyre emelkedik, a kezei a nagy koncentrációtól már szinte remegnek
5. Az emberi fül már további emelkedést nem képes kezelni, az űrhajó leold, a villanykörték kipukkanak, a szomszéd házakban megáll a tűzhelyeken fazékokban bugyborékoló levesrotyogás, az idő hátramenetbe kapcsol és sűrű elnézésért esedezik, a hajnal már nem hasad tovább...
6. Bendegúz megálljt parancsol az Univerzumot alapjaiban megrázó folyamatnak, lazán leengedi a kezét, üveghangkibocsátást beszünteti, és jóleső, boldog vigyorral néz körül, hogy vajon akadtak-e túlélők, és közülük és vajon Anya és Apa mit szól a Produkcióhoz?
7. Anya, Apa egymásra néznek, felemelkednek a földről, leporolják az atmoszférikus port a ruhájukról, és konstatálják hogy van élet az Üveghangon túl, boldog mosollyal összenéznek, ezt sikerült túlélni... :))
8. Mire Bendegúz a mosolygásból beigazoltnak látja, hogy az Üveghang Előadás halláskárosult hallgatósága igényt tart a repetára, ezért:
9. ISMÉTLÉS 2)-es ponttól..

:)) de hogyan lehetne akár egy másodpercet is neheztelni rá ezért? ;)

(jelentem, nincs alkotói válság. :) sok munka van, kevés szabadidő, de a blog folytatódik!)

szóval apróságok, amik olyan színessé teszik az életet:

* reggel, mikor munkába megyek, és Anyával az ajtóban állnak, ahogy a kis cérnavékony hangján "Pá-pá"-t tud mondani vagy ahogy már pár perccel korábban, mikor látja hogy nadrág, ing van már rajtam, előre pá-pá-zik és köszön el Apától.. :)

* mióta feléri a villanykapcsoló felső részét is, már nem csak lekapcsolni tudja ránk a villanyt a WC-ben, hanem át is tudja billenteni a felkapcsolás állapotba is, tiszta öröm az élet, hogy fénykavalkádban lehet dolgokat végezni.. :)

* lefekvés előtti utolsó mozzanatok egyike, hogy a kanapén Anya ölében ül, és cumisüvegből nyomja magába a tápszert, amint végzett a kajálással, kinyomja a szájából a cumisüveg végét, ilyenkor Anya szól nekem, hogy: -Apa! ekkor odamegyek Törpéhez, felveszem a vállamra, hogy bevigyem a kiságyához... nos mostanában gyakran előfordul, hogy Bendegúz, miután Anya hív, még külön kis hangján ráerősít: "-Apa!".. na ilyenkor tudok elolvadni, hogy mennyire együtt él velünk már ez a gyerek.. :))

Esténként fürdés előtt elpakolunk együtt, ilyenkor kézenfogva megyünk a nappaliba meg a szobájába, hogy együtt elpakoljuk a helyére a játékokat... a legújabb továbbfejlesztése ennek az elpakolásnak, hogy ezután a fürdőszobába megyünk, ahol még fürdés előtt, mikor Anya megkéri, hogy vigye ki  szennyesbe a ruhákat, amik már nem kellenek, Törpe szép komótosan elbattyog velük a szennyeskosárhoz, és aprólékos gonddal nem csak rárakja a tetejére, de még kicsit bele is nyomja a többi közé, hogy biztosan ottmaradjon.. :))

* reggelente általában úgy indul a nap, hogy mikor jelzi, hogy ébren van, átmegyek érte a szobájába, és áthozom közénk a franciaágyba.. ilyenkor dumál, örül, lemászik, átmászik, nézegeti magát a tükörben, húzogatja a fiókot, szóval minden szokásos kis körét megfutja.. :) de ami a lényeg: mikor már megunja, és menne a nappaliba játszani vagy TV-t bekapcsolni vagy bármitcsináni, akkor is csak annyit csinál, hogy kimegy az ajtón a folyosóra, totyog néhányat, majd visszajön, kérdőn néz, mutogat és dumál, de csak akkor indul neki az újabb aktivitásoknak, ha meggyőződött róla, hogy Apa v. Anya felkel, és megy vele: így már rendben van, induljunk együtt, kezdődjön a nap.. :))

 Te jó ég! Úgy rohan az idő, hogy ismét eltelt egy félév, mintha csak most ünnepeltük volna Bendegúz egy éves szülinapját, kis Törpeterroristánk hétfőn betöltötte a 1,5 éves „korhatárt” J ami ugye nem pont egy egzakt kerek évszám, viszont sok gyermeknevelési könyv egy újabb fejlődési fázisként definiálja a 18 hónapos vízválasztót. 

Régen nem foglaltam össze, hogy mi a ’helyzetjelentés”, azaz hogy hol tart épp Bendi az egyes fejlődési szempontok szerint, most itt a remek alkalom: 

Alvás:

Ez kb fél éves kora óta beállt egy normál menetrendbe, jellemzően este 9-10 között történik a lefekvés, és reggel 8-10 között a felkelés. Néha, ha jön a foga, vagy erős front van, vagy esetleg esnek a tőzsdeindexek vagy a nemzetközi helyzet fokozódik, szóval előfordul, hogy éjszaka, v. hajnalban felriad, ilyenkor áthozzuk magunkhoz, kicsit megnyugszik, dünnyög magában, örül Apa v Anya orrának, fülének, szemének, (Anya kommentje: és hajának (akinek van, ugye J)) egy kicsit, majd mielőtt kezdene bepörögni és már menne ki a nappaliba játszani, olyankor jól visszavisszük a helyére, és az alvás hadművelet folytatódik... Reggel aztán gyakran halljuk hogy gügyög meg magyaráz, ilyenkor vagy még hason v. hanyatt fekszik és cumózva dumál a világba, vagy már a kiságy sarkában állva nézelődik hogy akkor most mikor is jövünk már érte J 

Evés:

„Gyerekkora’ óta nagyon jó az étvágya, mindenevő. Helyenként mindent harapó, legyen az akár Anya zoknis lábujja vagy Apa válla J Talán csak a sajtot nem szereti különösképpen. Mostanában viszont kezd rosszalkodni evéstechnikailag, ui. gyakran elmismásolja az étkezéseket, nem akar reggelizni, nem rajong az ebédért, vagy csak kölesgolyó nasira fáj a foga, hiába talál ki Anya, a Házi Diatetikus mindenféle trükköt és receptet Bendegúz súlynövelése érdekében.. Törpe résen van, ma például kivette Anya kezéből a kanalat, hogy Ő akarja fogni, de ahelyett hogy a szájába lapátolta volna, szép komótosan elkezdte etetni:.. Anyát... J 

Mozgás:

Bár valóban nem írtam külön glosszát, de mint némely kép is tanúsítja, jelentem: Bendegúz jár! J Márminthogy két lábon közlekedik kb 15 hónapos kora óta, ezt azóta is tartja néha megspékelve az „’íze kedvéért” egy-egy négykézlábon rohangálással (sikongatva, röhögve nosztalgiázik ;) vagy épp két lábon, de hátrafelé haladással.. Önálló irányítószervvel rendelkezik a mozgásközpontja, nagyon ritkán hagyja magát eltéríteni holmi szülői kézenfogások által.. J

Kommunikáció:

Naponta meglep minket valami újdonsággal. Végre tisztán hallani a saját hangját, már nem csak szavak elejét ismételgeti (Kuk-Kukukcs, Kuty-Kutyus, Go-Golyó, Tá-Távirányító) hanem például a Pá-Pá már tisztán a saját kis cérnahangján hallható, illetve hétvégén Ercsinagyiéknál a „Jó így” is elhangzott a szájából.. ;) Azt már régóta látjuk rajta, hogy megért minket és megért mindent, de egy ideje egyre több jelét adja annak, hogy szándékában áll neki is megtanulni „felnőttül” az ui. már szintén régóta jellemző, hogy be nem áll a szája, és teljesen nyilvánvalóan a saját kis kommunikációs univerzumában irtó egyértelmű kifejeznivalói vannak, csak mi balgák még nem tudtuk megtanulni a nyelvét, nos így lehet hogy Ő lesz kénytelen a miénket... J Óh, emberi faj, mily tehetségtelenek a felnőtt egyedeid.. ;)

Ja amúgy amit minden hozzánk érkező megtapasztal: Bendegúz nagyon-nagyon szeret: sikongatni, tapsolni, és irtó jókat kacagni!! JJ Főleg ezeket egymással váltva akár egyszerre príma kis mókázásokat tud csinálni, néha már görcsbe rándul az ember szája, ahogy automatikusan együtt örül vele.. J 

Játékok:

Jellemző módon nem a drága, vagy szpesiálisan kézségfejlesztő játékokkal kacatol a legtöbbet, hanem képes egymás után ötvenszer megpróbálni fel-le csavargatni egy kupakot, vagy épp egy papírt ki-be pakolni egy kis műanyag dobozba.. Persze a zenélős játékok nagyon bejönnek neki (persze, hogy bejönnek ;) A legeslegkedvesebb tárgya a Takája, ami az alváshoz kell, ez príma babanyálszagú, csak Anya szokta elrontani holmi kimosással, de minek, úgyis megint olyan lesz ;) Ez nem csak takaró funkcióval bír, hanem nyunyorgatni lehet, ezzel lehet jelezni az álmosságot, de el is lehet bújni alá, vagy ha a (kis)ember a fejére rakja, akkor lehet teljes sötétségben botorkálni a lakásban nappal is.. J Persze a TV (reklámok) és a mobiltelefon (fül mögé, a nyakhoz kell tenni, nem jól hordják a felnőttek) azért előkelő helyet foglal el a Bendegúz szórakoztatóiparban. Azt meg nagyon jó látni, hogy milyen örömmel lapozgatja a könyveit, és ahogy megismeri és kérésére oda is hozza olvasásra a KisVakond, a Vidám Kutyák, a Csipp-Csupp-Csepp vagy a Bóbita könyvet.. J 

Igazából januári a hír, pontosabban a hírek, ugyanis két nagyon kedves barátom-kollegám Zsoltnak, Könczöl és Szécsi Zsoltnak is idén született meg a kisfia!

A sort a Könczöl-boy Barnabás nyitotta meg, január 7-én, (3740 gr, 55 cm) Vera egyedül volt a szülésnél, Zsolt ui. épp influenzás beteg volt, szerencsére minden gond nélkül zajlott a szülés Zsolt nélkül is (holott kiválasztással foglalkozik, ebből is látszik, nélküle is megy az emberi erőforrás-utánpótlás ;) 

Szécsi Zsoltunk már folyamatosan kapta a telefoncsörgéseire a „-lehet hogy épp most szültök!” kedves emlékeztetőket benn, nem mintha Timi és Zsolt nem várták volna már maguktól is épp eléggé Dávid (a képen) érkezését, aki úgy döntött, jól elvan a pocakban, a kiírt időponthoz képest ráhúzott vagy másfél hetet és január 27-én 4070 gr és 62 cm-es paraméterekkel jött a világra! Aki ismeri Zsolt kissé nehézkes, mondhatni körülményes elindulási műveleteit („még megírok egy emailt és megyek!” J) nem hiszem hogy csodálkozik egy percet is azon, hogy Dávid sem kapkodta el a megszületését ;) 

A mamáknak és a papáknak is KUNGratulations!  :)

Kun Család